
Gergely a Bálint-szöveg mentén előbb a közönséget, majd a jelenlévő politikusokat, majd Kelemen Hunort és Tőkés Lászlót kérte fel arra, együtt kongassák meg az épület előterében felállított harangot.
A város magyar vállalkozói segítségével ingyenessé lehetett tenni a Magyar Napokat, emelte ki Magdó János kolozsvári főkonzul, aki poénosan megjegyezte azt is, mivel ez a negyedik rendezvény, a négy pedig tökéletes szám, ezért remek hétre számíthatunk. Vákár István, a megyei tanács alelnöke arról beszélt, a Magyar Napok fölemel, büszkévé tesz minket, de egyben kötelez is, ez az ünnep annak bizonyítéka, hogy együtt tudunk szervezkedni és ünnepelni. Üdvözölte a rendezvényt támogató román hatóságokat, akik feledtetik velünk azt a korszakot, amikor a sovinizmus uralkodott Kolozsvár városában, majd arra figyelmeztetett, „a mérges kígyóknak fajzatait előbb-utóbb eltapossa a történelem”. Tőkés László beszédében Radu Lupescu történész szavait idézve emlékeztetett Mátyás király erényeire, majd úgy fogalmazott, ma az ország a csőd szélén van, az erdélyi magyarság nem találja honát a hazában, a regionalizáció veszélyével kell szembenéznie. Havasalföld, Moldova és Erdély történelmi nagyrégiókról beszélt, saját autonómiával, ahol a visszacsatlakozó Moldovai Köztársaság is jól elférne. Számára minden nap magyar, hiszen „Kolozsváron élő emberekként minden nap magyarul élünk” – mondta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, aki hangsúlyozta, Erdély fővárosáról beszélünk, amiről elmondható: első helyen áll minden tekintetben. Ez a város mindig befogadó volt, szeretettel várta az embereket, a kérdés pedig az, hogy tudunk-e élni azzal az erővel, amit Kolozsvár jelent az erdélyi magyarság számára. Kiemelte, nem siránkozni és bosszankodni kell, hanem cselekedővé válni. Jó döntéseinket transzilván értékeink garantálják, és ha a jóhiszeműséget feltételezzük, ez a közösség sikeres lesz. „Ezeréves megmaradásunkat hagyományaink megőrzése szavatolta, és amíg magyarul beszélünk, énekelünk, és táncolunk, létezni fogunk” – fogalmazott Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, Máté András Levente azt hangsúlyozta, a jövőnk rajtunk áll, közösen kell építkeznünk. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke a Kolozsvári Magyar Napokat mintának nevezte, hiszen Nagyváradon, Brassóban is megszerveznek már hasonló rendezvényeket, Marosvásárhelyen pedig készülnek rá. Beszéde végén bejelentette: tizennégy kolozsvári év után visszaköltözik Székelyföldre. Gheorghe Ioan Vuşcan, a megye prefektusa a magyar kultúrát, mint a Kolozsvárt gazdagabbá tevő jelenlétet nevezte meg azzal a vággyal, hogy az utóbbi hetek erősödő interetnikus konfliktusai ellenére a város megmutatja, továbbra is toleráns marad. Horea Uioreanu megyei tanácselnök arról beszélt, a magyarok és románok számára Erdély közös ügy, az együttműködést illusztrálandó a tanácsban is béke uralkodik.
Kitért arra is, bár megpróbálták kiszorítani a marosvásárhelyi Forgatagot, azt a hírt hozhatja, hogy a rendezvényt a Városligetben tartják meg, az összefogásnak köszönhetően. Szent István döntése a történelmi létet biztosította a magyarság számára, a kérdés pedig az, hogy a huszonegyedik században azok, akik döntéseket hoznak a magyar közösség érdekében, képesek-e úgy dolgozni, hogy az ezer esztendeje megalapozott létet biztosítani lehessen.
A gálát követően előbb a kiáramló közönség, majd Kelemen Hunor és Tőkés László harangozott, együtt ragadva meg Bálint Tibor emlékharangjának kötelét. Kelemen beszédének végén elhangzott intelme, miszerint óvatosan kell majd harangozniuk, hogy a nagy lendületben ne tépjék le a harangot, értő fülekre talált, a szimbolikus esemény így békésen tett pontot az estre.
Kustán Magyari Attila