A Kolozsvári Magyar Napok első koncertnapján négyórás maratont kaptak a magyar rockslágerek legtetejéből. És megint volt István, a király.

Ezek a rockerek összefutnak az átjárón és lepacsiznak egymással. Úgy értem, a fellépők - újságolta valaki még a délutáni hangpróba alatt, és kábé ez jellemezte az egész hétfői rockmaratont a Kolozsvári Magyar Napokon. A négy együttes ugyanis külön-külön egy-egy órát játszott, de folyton "átmászkáltak" egymáshoz, ami nem csoda, hiszen amúgy is nagy az átjárás a bandák tagjai között.

A rockmaratoni koncepció azt vonta maga után, hogy mindenki a slágereket játszotta, hiszen egy órába csak ezek férnek bele úgy, hogy a közönséget végig talpon lehessen tartani. Ezért Takáts Tamás sem kérette magát a Pocsolyába léptemért, és Kalapács is gyorsan bevetette a Gépindulót meg A jelt. Persze az összegyűlt kőrockereknek más sem kellett, repült a haj, lendült az ördögvilla. A Gépindulóra befutott Rudán Joe utána a Dinamittal folytatta, s a Tinédzser dal vagy a Tépd el az időt tovább.

A koncertsorozatot záró Attila Fiainak volt a legkönnyebb dolga, ha lehet ilyent mondani. Atombiztos repertoárral jöttek: a Kell még egy szó és a Magyar Golgota után gyakorlatilag a fél István, a királyt elénekelték, és Varga Miklóson meg a Kormorános Tóth Renátán kívül (aki meg kell adni, majdnem olyan jól énekelte Réka dalát, mint Sebestyén Márta) Kalapács és Rudán is beszállt a buliba.

Az István dalait hallgatva és dúdolva azért meg kellett állapítanom, hogy amit a Szörényi Leventével készült tavalyi interjúban is felemlegettünk, rám is érvényes kicsit. Az István, a király számomra egy előadás, és így szeretem leginkább, még ha közben bulizok is. A "szél könnyű szárnyán szállj... és akkor mindenki együtt!" típusú István-éneklés meg a kis zászlólengetés pont annyit tesz hozzá a mások élményéhez, mint amennyit az enyémből elvesz. Viszont a hétfői koncerten sokakéhoz hozzátett, és igazából ez a lényeg - a Magyar Napok koncertileg is erősen indított.

http://multikult.transindex.ro/?cikk=24108