Nem jött össze a címvédés André Ferinek, pedig az Ukrajna-slamjétől felállt a szőr a "por és hamu sapiensek" hátán. A meglepetés-slammer pedig tényleg meglepetés volt: Horváth Anna.

Amikor a slam már annyira megveti a lábát, hogy konferenciát szerveznek róla, és legalább kéthavonta van egy esemény Erdély-szerte, akkor az ember a második bajnokság döntőjére már "hazamegy". Nagyjából ismeri a fellépőket, de akit még nem hallott, arra rettenetesen kíváncsi, akinek ismeri a stílusát, attól valami ismerőset vár, de leginkább szeretne olyan jól szórakozni, mint máskor. És az a legjobb az egészben, hogy ez meg is történik.

A bajnokság pontosan (!!) kezdődik, B. Szabó Zsolt csupán négy perccel tíz után kiabálja össze a közönséget, mutatja be a zsűrit, konferálja fel a meglepetés-slammert, aki tényleg meglepetés: Horváth Anna, civilben alpolgármester. A versenyzőket gyakorlatilag a sztárok, Saiid és Indiana mutatják be, mert amellett, hogy megállapítják, hogy meg kell tartani a kellő táposságot, mindenkiről mondanak még valamit.

A versenyben Benedek Szabolcs indít, "itt tátra van és nem tantra", majd Bock Balázs "anyaslammer" állapítja meg, hogy "magyar vagyok, tehát deriválni tudok, de nyelveket nem. Kocsis Pityu szerintem élete legjobb slamjét nyomja le, amiben kell valami erős, mint a 3310-es Nokia, aztán Morar Ervin jön egy remek ritmusú, eddig a leginkább rapszerű szöveggel.

André Feri hiába nyom egy olyan Ukrajna-slamet, amitől feláll a szőr a hátunkon, nekünk, por és hamu sapienseknek, nem jön össze a címvédés, pedig olyan szöveget mond, amit nem csak az érthet meg, aki napirenden van Donyeckkel és Luhanszkkal, viszont annak eszméletlen. Csinta Áron jön utána, aki bár harmadmagával áll színpadra és a barátságukról beszél, nem igazán áll össze most ez slamnek. Müller Henit nagyon várják, nagyon tapsolják, és meg is éri: női magazin-slamet hoz, amiben kilencven-hatvan-kilencven éves néni van és nőileg - Heninek valahogy mindig sikerül érzékenyen hozni az ún. női témákat.

Horváth Benji - na igen, ő az, aki a legtöbb irodalmi, popkultúrai és politikai utalást sűríti a szövegbe, de hozzá olyan szófordulatokat, ritmust és előadást, hogy nem fájnak, csak ahol kell. Azaszépet és Passengert énekel, és felteszi a költői kérdést, miszerint ki viszi át fogában tartva az lsd-t a túlsó partra? Ő az első, aki illiberálisozik - a második a véletlenül pont utána kerülő Morar Róbert, aki még "azt a bizonyos nyári egyetemet" is felemlegeti.

Keresztesi Dávid (Paprika Rádió) mintha hírt olvasna, hanglejtésében és tartalmában is, de ez nagyszerű: bár már korábbi fellépésénél is érezhető volt a rádiós beütés, azt hiszem, itt a döntőn született meg a hírslam műfaja, ebolával. Szabó Róbert Csaba, aki amúgy ugye prózaíró, a slammel is jól boldogul, először hallom, és a hatalom szívatásánál jobban tetszik, amikor elküldi Pataki Attilát a The Ring főszerepét játszani.

Utolsónak sorsolják Birtalan Andit, aki a legfiatalabb slammer - és mint később kiderül, a második legjobb is. Tízparancsolat-slamet mond, a legjobb ritmusút egész este, és talán a legfeszesebbet is: nincs telezsúfolva kényszeres kiszólásokkal, csak pont annyi van benne, amennyit egy tizennyolc éves - akinek "nem imidzse van, hanem demidzse", de ez persze csak egy idézet - magáénak érez.

A második fordulót Heni, Feri, Benji, Andi és Dávid játszhatják, és a sorrendet végül tényleg ez a szöveg dönti el: az első szövegeik még nagyon közel álltak minőségben, a másodikoknál viszont még a kimondás előtt is egyértelmű, hogy Benji lesz a befutó. A második és harmadik helyet Andi és Feri viszik, itt már nincs nagy különbség pontszámban, de tényleg a második szöveg dönt. Öröm, új bajnok, új arcok, indulhat a buli. Mikor jön már a harmadik bajnokság?

http://multikult.transindex.ro/?cikk=24117